Alapige:

„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és engedelmessé teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.”

1Kor 9,24-27

Kedves megjelent sportrajongók! 

Küzdőteremben vagyunk, ami a test edzéséről és a szabadidő fizikai eltöltéséről szól.

Az a küzdelem ami itt folyik testi küzdelem, aminek a célja a másik sportszerű legyőzése. Ez egy helyi küzdelem, amiben világosak a szabályok, világosak az ellenfelek, világosak a keretek és egyértelmű, hogy a meccs után ki hagyhatja el győztesen a ringet! Azért zajlik a küzdelem, hogy valaki győzzön és értelemszerűen ebben az esetben a másik legyőzöttként fogja elhagyni a helyszínt. Mert az igazi sport célja a győzelem és mindenki, aki magát igazán sportolónak mondja, csak és kizárólag a győzelemmel elégszik meg!

A felolvasott igénkben szintén küzdelemről olvastunk. Pál apostol amikor erről a küzdelemről beszél, akkor a sport világából hoz két nagyon világos és nagyon könnyen érthető képet. Versenyfutásról beszél és ökölvívásról. A versenyfutás nem csak a futásról szól, hanem a jó irányba történő futásról, hogy azok közül, akik a jó irányba futnak, te legyél a leggyorsabb. Az öklözés, ahogy az apostol itt nevezi pedig nem egyszerűen az ütséről szól, nem arról szól, hogy ütöm a levegőt, hanem jó irányba tett ütésekről. Mert csak ott lehet győzelem, ahol világos, hogy mi a cél. De miért is beszél Pál minderről?

Azért, hogy egy nagyon mély életigazságot hirdessen, mégpedig azt, hogy mindannyian versenyben vagyunk, nem csak azok, akik sportolnak, hanem azok is, akik kerülik a sportot. Ebből a versenyből nem lehet kilépni és erre a versenyre nem kellett külön jelentkezni, hogy elindulj rajta. Ez a verseny maga az élet. Aminek a kellős közepén vagyunk itt és most. És az élet zajlik, a verseny elindult. És ebben a versenyben mindannyian vesztesek vagyunk a magunk erejéből, mert jelen van a halál, aki mindnyájunkat legyőz! Aki a legnagyobb játékos, a legnagyobb versenyző ebben az életben! 

De Pál mégis arról beszél, hogy az élet legtágabb versenyében az idővel, az élettel, a halállal történő versenyfutásban és öklözésben mégis lehetünk győztesek! És ez valami fantasztikus hír! Mert volt egyvalaki, nem több, egyetlen valaki, aki egyszer és mindenkorra megnyerte az élet-halál versenyét. Ő pedig Jézus Krisztus, aki meghalt és feltámadt, aki befejezte életét és a kereszten, de harmadnap vereséget mért a halálra feltámadásával.

Jézus a legnagyobb küzdelem győztese! És ezt a győzelmet arra használja, hogy mi mindnyájan részesedünk ebben a győzelemben, hogy nyertesek legyünk. Ki szeretne nyertes lenni a halállal szemben? Az jöjjön Jézushoz, az élet-halál egyetlen nyerteséhez! Mert Isten mindazoknak győzelmet és örök életet ígér ebben a világban, akik Jézus Krisztusban hisznek. Ehhez azonban önfegyelem, kitartás és edzés kell! 

Aki Jézusban van az már most győztes az életben! Nem önmaga miatt, hanem egyedül Jézus miatt. Minden látszólagos veszteség, sikertelenség ellenére, mert az élete a halállal szemben győzött! Ez fog nyilvánvalóvá válni az Ő második visszajövetelekor, amikor mindenki, aki Jézushoz tartozik nyilvánosan megkapja a díjat: az örök élete.

"És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját." 1Pt 5,4

ÁMEN.