A gyülekezeti élet központi eseménye az istentisztelet, amikor vasárnap az egész gyülekezet abból a célból gyülekezik össze, hogy találkozzon a Szentháromság Istennel Igéje által és egymással. Négy hangsúlyos eleme van az istentiszteletnek kezdetektől fogva mind a mai napig, amikor a keresztyén közösségek összegyülekeznek. Legyen ez a történelem bármelyik pontján vagy a világ akármelyik részén:

tanítás – közösség – a kenyér megtörése –imádság

„Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” Apostolok Cselekedetei 2,42

Tanítás. A Bibliában kijelentett szavát halljuk és próbáljuk értelmezni és alkalmazni arra az élethelyzetre, amiben közösségileg és egyénileg vagyunk. Ebben követjük azt az alapot, amit az apostolok képviseltek és leraktak (vö. Ef 2,1-10).

Közösség. Együtt vagyunk azokkal, akik szintén Jézus Krisztust vallják Úrnak, azaz keresztyén identitással rendelkeznek. A vasárnapi istentisztelet ezen túl nyitott mindenki számára, akinek vonzó a keresztyén közösség átélése és megtapasztalása. Legyen szó érdeklődőről, keresőről, régóta hívőről, egyszeri látogatóról vagy megszokásból jelen levőről (vö. Ef 2,19-22).

A kenyér megtörése. A sákramentumokkal, szentségekkel való élés az istentiszteleti közegben történik. Ez a keresztség és az úrvacsora. A keresztség a keresztyén identitás külső kifejezése, mely egyszeri alkalom. Az úrvacsora pedig egy rendszeres emlékezés Jézus Krisztus megváltó művére, személyes találkozás és megerősödés a feltámadott Úrral való lelki találkozásban, illetve a keresztyén testvériség és közösség megélése (vö. Ef 4,1-6).

Imádság. Isten magasztalása, bűnvallás, köszönetmondás, erő-, bölcsesség- és vezetés kérése a Szentlélek által szóban és énekben mondott imádságok által történik az istentiszteleten. A közösségi és egyéni élethelyzet találkozásában megmarad az az egyensúly, ami odafigyel és komolyan veszi az egyéni, sajátos élethelyzeteket, ugyanakkor a hasonló identitásúak közösségébe is betagol.